Mindszenty levele az 1944-es fogság körülményeiről

Mindszenty Józsefet Schiberna Ferenc nyilas főispán rendelkezésére 1944. november 27-én letartóztatták. Itt közölt levelében a püspök részletesen ismerteti körülményeit, fogságának történetét. A dokumentum lelőhelye: Budapest Főváros Levéltára Szálasi-per iratai Budapesti Büntető Törvényszék 19618/49. A dokumentumot közölte: Sipos Péter: Mindszenty – antifasizmus, 1944. in.: História 1993. 5-6. sz. (15. évf.) 57-59. o.


Miniszter Úr![1]

Folyó hó 26-án kértem Miniszter Urat, hogy engem, valamint a velem együtt őrizetbevett 26 papomat és kispapomat sürgősen szabadlábra helyezni méltóztassék. Szükségesnek tartom, hogy Miniszter Úr tisztán lássa a tényállást, és ezért engedelmével itt írom le az eseményeket úgy, ahogyan azok valóban történtek.

Őrizetbe vételem körülményei november utolsó vasárnapja előtt beszélgetés jelent meg a Veszprém vármegye című hetilapban, amelyben Zarka Elemér főmérnök támadást intézett személyem, valamint a zirci apát[2] ellen. A vád ellenem az volt, hogy nem értem meg az idők szavát és sem menekültnek, sem katonának lakást adni palotámban nem voltam hajlandó, úgyhogy a palota „kong az ürességtől”! Ez természetesen nem felelt meg a valóságnak, hiszen akkor már 58 állandó lakója volt palotámnak. (Püspök, 5 udvari pap, 1 tanfelügyelő, 5 teológiai tanár, 2 hitoktató, 17 teológus, 17 menekült apáca, 2 menekült diák, 1 inas, 1 magyar vezérezredes, 2 beutalt banktisztviselő, 3 német katonatiszt, 1 német altiszt.) Tehát 28 szobában 58-an voltak elszállásolva. Magam egyetlenegy szobában laktam, mely dolgozó-, fogadó- és hálószoba volt. Utasítást adtam ügyvédemnek, hogy a sajtótörvény alapján helyreigazító nyilatkozatot tegyen közzé. Erre azonban a bekövetkezett események folytán nem került sor.

November 27-én ebéd közben megjelent a palotában Zarka Elemér főmérnök, Zágon népművelési titkárral, vele volt a püspökségem előtti időből elbocsájtott portás (Tar Károly), és Bánky rendőrfogalmazó vezetésével 10 rendőr. A főmérnök főispáni rendeletet mutatott fel Szabadhegy Szabolcs házgondnokomnak, mely szerint a palotámban szemlét kell tartani. Én házgondnokomnak azt az utasítást adtam, hogy minden helyiséget meg kell mutatni.

A szemle simán folyt le. A főmérnököt házgondnokom és a közben vidékről hazaérkezett irodaigazgatóm, dr. Megyesi Schwartz Róbert kanonok kísérték. Udvariatlanság sem történt papjaim részéről. Amikor Zarka főmérnök szóvá tette, hogy „haza kell küldeni a szeminárium növendékeit”, papjaim figyelmeztették, hogy az állam részéről erre nincs lehetőség, mert megegyezés jött létre a bíboros hercegprímás[3] és a kormány között, miszerint a szemináriumok nem tartoznak a bezárandó főiskolák közé. A főmérnök azt felelte, hogy Pesten illetékes helyen erről nem tudnak semmit. Erre irodaigazgatóm azt válaszolta, hogy akkor a bíboros hercegprímás nem mondott igazat, mert ezt saját szájából hallotta Esztergomban. Én körülbelül november 17-én a szeminárium ügyében levélben fordultam Szőllősi Jenő miniszterhelyettes[4] úrhoz, aki már november 23-án felelt nekem, a levelet azonban csak őrizetbe vételem után kaptam kézhez. E levél értelmében csakugyan a szemináriumok nem tartoznak a szüneteltetendő főiskolák közé.

Későbben felvetette a főmérnök azt a gondolatot is, hogy az udvari papok kettesével költözzenek össze egy-egy szobába. Erre udvari papjaim azt mondották, hogy ez nem lehetséges, mert sok bizalmas hivatalos és lelki üggyel jönnek ide. Az iroda annyira összeköltözött, hogy minden helyiségben többen dolgoznak, s így csak a magánszoba marad ilyen tárgyalásokra. A főmérnök azt felelte, hogy míg bent tárgyalnak, menjen ki a másik főtisztelendő úr a szobából. Erre papjaim megjegyezték, hogy ez igen nagy időveszteséget jelentene. A főmérnök az egyik szobánál, ahol 4 menekült apáca volt elhelyezve, azon véleményének adott kifejezést, hogy oda 30 bakát is el tud helyezni. Papjaim felhívták a főmérnök figyelmét arra, hogy elhelyezés tekintetében az apácákat nem lehet összehasonlítani a bakákkal.

A szemle befejezte után mindenki a portához ment. Ott hirtelen megjelent dr. Schiberna Ferenc főispán és érdeklődött, hogy a palotában elhelyezett német tábornok a rendes interurbán telefont használja-e. Igenlő válaszra utasítást adott a portásnak, hogy a telefonzárlatot oldja fel. Tehát a telefon is ki volt kapcsolva. Sőt, civil iroda tisztjeim sem mehettek be a délután folyamán, mert a rendőrök a palotát megszállva tartották és nem engedtek be senkit.

Közben irodaigazgatóm feljött hozzám és jelentette, hogy a szemle megtörtént. Ekkor lépett be hozzám Szabadhegy Szabolcs püspöki szertartó házgondnokom és jelentette, hogy őt a főispán személyesen vette őrizetbe. Elbúcsúzott tőlem és áldásomat kérte. Távozása után irodaigazgatóm is lement, és amikor érzékenyen búcsút vett őrizetbe vett társától, a főispán őt is őrizetbe vette. Meg kell jegyeznem, hogy mindkét papom egyetlenegy szót sem váltott a főispánnal. Szabadhegy Szabolcs házgondnokom csak annyit kért, hogy tőlem elbúcsúzhasson.

Tehát a házszemlével kapcsolatban semmiféle ellenállás nem volt, és udvariatlanság sem történt. Az őrizetbe vételt a főispán személyesen mondta ki minden megokolás nélkül.

Két papom őrizetbe vétele rám nézve nem lehetett közömbös. Tehát lementem és Szabadhegy Szabolcstól azt kérdeztem: „Mutasd meg fiam azt az urat, aki téged őrizetbe vett.” A főispánt ugyanis még nem ismertem. Ez volt az első látogatása a palotámban. Majd feléje fordulva azt mondtam: „Tiltakozom két papom őrizetbe vétele ellen.” Többet nem mondtam. Erre elhangzott: „Püspök urat is őrizetbe veszem.” Nem feleltem semmit. Elmentem szobámba, ahol öltözködtem. Rendes püspöki reverendámra fölvettem a piros köpenyemet (pallium) és piros birétumot. Tehát úgy voltam felöltözve, ahogyan püspök előkelő helyre megy látogatóba. Természetesen nem püspöksüveget és pásztorbotot vettem, mert hiszen ehhez istentiszteleti díszbe kellett volna felöltöznöm. Közben általános püspöki helynököm és több kanonok is megjelent nálam.

Amikor a rendőrfogalmazó udvariasan felszólított, hogy induljak, írásbeli letartóztatási végzést kértem. Ez nem volt. Elsietett tehát a főispánhoz, majd kb. 10–15 perc mi visszajött azzal, hogy a Nemzetvezető[5] egyenes parancsára történt letartóztatásom. Őszintén szólva csodálkoztam, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült összeköttetést találni az államfővel...

Szobámat elhagyva a főlépcsőn lementem a bejárathoz, ahol minden intézkedésem nélkül egybegyűlt az egész háznépem, apácák, teol. tanárok, kispapok. Áldást osztottam, majd elbúcsúzva egyedül két letartóztatott udvari papommal kiléptem a palotából. Ott állt a főispán által elszállításomra küldött magánautója. Nekem azt az utasítást adta a rendőrfogalmazó, hogy szálljak be, míg két udvari papom menjen a rendőrökkel gyalog. Én határozottan kijelentettem, hogy gyalog megyek. Tettem ezt két okból. Nem vehettem igénybe olyasvalakinek előzékenységét, aki első látogatását tíz rendőrrel tette meg nálam, két papomat és engemet is őrizetbe vett. Jogos és szükséges önérzetem tiltotta, hogy igénybe vegyem a történtek után a felajánlott főispáni autót. Más lett volna, ha a saját kocsimat, illetve autómat küldik értem. A másik ok az volt, hogy gyalog akartam menni akkor, amikor két udvari papomat is gyalog viszik.

Kijelentésemre a rendőrök hozzám nyúltak és mint valami gonosztevőt, karhatalommal be akartak tuszkolni az autóba. Erre a csúnya jelenetre kispapjaim pillanatok alatta rendőrök és közém furakodtak és annyira körülvettek, hogy a rendőrök többé hozzám nem nyúlhattak. Így indultunk meg. A rendőrfogalmazó látván, hogy a rendőrök így nem jutnak közelembe, utasítást adott embereinek, hogy szakaszban kísérjenek az egyik oldalon. Így rendben vonultam át a városon a rendes úton. Megjegyzem, hogy már sötét volt és az utcai csökkentett világítás égett. (Kb. 3/4 6 órára érkeztünk a rendőrségre.) A rendőrség előtt áldást osztottam és intettem papjaimat, kispapjaimat, hogy csendben térjenek haza. Útközben semmiféle beszédet nem tartottam. Amikor a rendőrök egyszer az útközben a hozzám csatlakozott diákokat akarták elküldeni, szelíden csak azt mondottam: „Engedjék, hiszen atyjukat kísérik.”

Tehát tüntető felvonulást nem rendeztem. Ha akartam volna, lett volna alkalmam ezt megtenni. Hiszen a rendőrök csak az egyik oldalon meneteltek és így a másik oldalon könnyűszerrel állíthattam volna sok-sok hívőt a menetbe. Ezt nem tettem. Izgatás részemről tehát nem történt.

A rendőrségen hamarosan kértem mentelmi jogom megsértésének jegyzőkönyvbe vételét, hiszen felsőházi tag vagyok. Minden sürgetésem ellenére a jegyzőkönyv felvétele nem történt meg.

Este házkutatást tartottak szobámban, majd másnap irodaigazgatóm hivatali helyiségében.

Többi kispapjaim és papjaim őrizetbe vétele. Ez november 29-én délelőtt történt. A palota összes lakóit az úgynevezett kisebédlőbe rendelte Zarka Elemér főmérnök és egy rendőrtiszt. Megkérdezte a főmérnök, hogy álljanak elő azok, akik nem kísérték el a püspököt a rendőrségre. Ezeket igazoltatás után elengedték. A többit Zarka Elemér főmérnök a főispán nevében őrizet bevette. Este fél kilenckor a fogházba kísérték őket.

Mészáros Tibor püspöki levéltáros őrizetbe vételem alkalmával még ágyban fekvő beteg volt. Őt délelőtt még nem vették őrizetbe a többivel együtt. Délután azonban Zarka Elemér főmérnök a szobájába géppisztolyos katonát küldött azzal, hogy őt is letartóztatja. Majd később hivatta a főmérnök papomat és csak intett, hogy menjen a többi letartóztatotthoz. Többszöri kérdésére, hogy miért tartóztatja őt le, a főmérnök választ nem adott.

Kőgl Lénárd dr. püspöki számvevőm szintén nem volt ott őrizetbe vétetem alkalmával. Ő a püspöki jószágkormányzóságon dolgozott és ott is lakott. Csak másodkézből értesült a történtekről. Mindezek ellenére őt már 27-én éjjel vették szintén őrizetbe.

Langmár Lipót dr. kanonok, valamint Solymár István dr. lelkiigazgató csak útközben véletlenül találkoztak velem, amikor a rendőrségre mentem, őket is őrizetbe vették.

Főispáni internáló véghatározat.

November 30-i kelettel az összes őrizetbe vettek főispáni véghatározatot kaptak azonos szöveggel. A vádak a következők:

  1. „Katonai beszállásolás érdekében folytatott helyszíni megállapítás alkalmával a hatósági rendelkezéssel szembehelyezkedtek.” – Ez a vád teljesen téves és hamis, mert semmi néven nevezendő ellenszegülés nem történt. Itt jegyzem meg, hogy a katonasággal mindig igen jó viszonyban voltam, és mint megyéspüspök, számtalanszor hívtam meg katonatiszteket, minden külső kényszer nélkül.
  2. „Hatósági közeg ellen erőszakot követtek el.”
  3. „A lakosság fellázítását kísérelték meg.” – Sem erőszakról, sem lázításról nem tudok. Mégha erőszaknak és lázításnak is minősítik azt, hogy engem kísértek a rendőrségre, ezt nem lehet ráfogni Mészáros Tibor püspöki levéltárosra, ezt nem lehet ráfogni Kőgl Lénárd dr. püspöki számvevőre sem, mert az első ágyban fekvő beteg volt, a második ott sem volt. Ugyanez áll Megyesi Schwartz Róbert dr. irodaigazgatóra és Szabadhegy Szabolcs püspöki szertartóra, akik éppen a rendőrfogalmazó utasítására gyalog mentek. Langmár Lipót dr. kanonok és Solymár István dr. lelkiigazgató csak útközben, mitsem sejtve találkoztak velem. Voltak azonban többek a papság közül, akik végig ott voltak, mégis szabadlábon maradtak.

A határozat szerint: „Ezen véghatározatom ellen további fellebbezésnek helye nincsen.”

Érdekessége ennek az ügynek még az, hogy egy elcsapott portás játszik benne szerepet.


Kihallgatás.

November 29-én Balassa Bálint csendőrfőhadnagy a Nemzeti Számonkérő Szervezettől[6] nálam. Kihallgatott és végtelenül csodálkozott, tőle hallottam, hogy a Nemzetvezető számára szállást készítenek palotámban. Eddig semmiféle hatóság ezt nem közölte velem.

A főhadnagy átvette tőlem mentelmi jogom megsértése elleni felszólalásomat. Ez a jegyzőkönyv máig sem érkezett a felsőház elnökségéhez.

A főhadnagy kihallgatásom után azonnal Budapestre ment és ígérte, hogy még aznap este visszajön. Sőt azonnali szabadlábra helyezésemet is kilátásba helyezte, mert meggyőződött, hogy az ügy másként áll, mint ahogyan azt illetékes helyen tudják. Azóta a nevezettet nem láttam. Intézkedés nincs – ebben az ügyben több kihallgatás nem is volt.

Őrizetbe vételem alatt november 27-től december 5-ig a veszprémi rendőrségen, december 5-től 22-ig a veszprémi fogházban, december 22-től pedig a sopronkőhidai fegyházban voltam, illetve vagyok papjaimmal és kispapjaimmal együtt.


Textil ügy.

Vádat akartak ellenem kovácsolni azzal, hogy 1800 inget és 1800 alsónadrágot vettem saját pénzemen, törvényes úton (akkor, amikor a textil már nem és újból még nem volt zárolva) szenvedő sebesült katonáink és híveim részére. A szétosztásra vonatkozó intézkedésem már kiment legalább jórészben az őrizetbevételem előtt. Sebesült katonák, Zircen tartózkodó menekült kolozsvári teológusok és tanárok, valamint szegény kispapjaim teljesen ingyen, a többiek önköltségi áron kaptak volna belőle. Az összes szállítási költséget azonban az utóbbi esetben is én fizettem. (4000 P) Ezt az ügyet a veszprémi királyi ügyészség lezárta és a vád képviseletét nem vállalta.


Varga Béla[7] képviselő levele.

Találtak nálam egy összegyűrt, elfelejtett levelet, melyet Varga Béla képviselő írt nekem még Zalaegerszegre, mint ottani plébánosnak. A levélre vonatkozóan többet nem tudok, mint amit már Miniszter Úrnak írtam. A benne szereplő Eckhardt Tiborral[8] sohasem találkoztam. Egyénisége sohasem felelt meg nekem, a 20-as években levélben megfenyegetett engem, hogy lecsukat. Gróf Bethlen Istvánnal[9] politikai ellentétben voltam.

Varga Béla 1939-ben nálam járt a kisgazdapárt érdekében. Kerek elutasításban részesült, mert sehogy sem tudtam egyetérteni a pártpolitikával. Sokszor felhívtam figyelmét, hogy nem örülök, hogy ő ehhez a párthoz tartozik. Egyszer Győrben találkoztam vele, amikor az ottani püspök vendége voltam. Akkor Közi-Horváth József[10] képviselő igen élesen támadta Varga Bélát, mert pártja paktál a szociáldemokratákkal.

Miért írta Varga Béla a levelet? Talán azért is, mert közeli püspöki kinevezésemről értesült. Március 6-án kelt ugyanis a levél, március 5-én publikálták kinevezésemet és így érintkezést keresett leendő főpásztorával. Nem lehetetlen, hogy figyelmemet akarta felhívni politikai jólértesültségére és politikai súlyára.

Március végén nálam járt Veszprémben mármint főpásztoránál. Olyan rossz egészségi állapotban volt, hogy a kért szabadságot megadtam neki. Azóta nálam egyáltalán nem járt.

Semmiféle külföldi politikai kapcsolataim nincsenek, nem is törekedtem ilyenekre. A velem együtt őrizetbe vett papjaim és kispapjaim sosem vettek részt a politikában.

Iparkodtam világos és a valóságnak megfelelő képet adni Miniszter Úrnak.

Mindezek alapján s arra való tekintettel, hogy a veszprémi egyházmegye(?) ellátása az én, valamint összes udvari papjaim, számvevőm őrizetbe vétele miatt teljesen megakadt (a papság már december hónapban sem kapott fizetést) tisztelettel megújítom kérésemet, hogy engem és a velem itt őrizetbe vett 26 papomat és kispapomat mielőbb szabadlábra helyezni méltóztassék.

Fogadja Miniszter Úr őszinte, igaz tiszteletem nyilvánítását.

Sopron, 1944. évi december hó 30.


Mindszenty József
veszprémi püspök





[1] Vajna Gábor (1891–1946), a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom egyik vezetője, 1944. okt. 16–1945. márc. 28. között Szálasi Ferenc kormányának belügyminisztere. Vissza

[2] Zircen cisztercita rendház működött. A zirci apát ekkor Endrédy Vendel volt. Vissza

[3] Serédi Jusztinián (1884–1945), 1927-től esztergomi érsek, bíboros, Magyarország hercegprímása. Vissza

[4] Szőllősi Jenő (1893–1946), a Szálasi-kormány tárca nélküli minisztere, miniszterelnök-helyettesi funkciót töltött be. Vissza

[5] Szálasi Ferenc (1897–1946), a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom vezetője, 1944. okt. 16–1945. márc. 16. között miniszterelnök, aki a november 3-án elfogadott 1944: X. tc. értelmében az államfői jogokat is gyakorolta „nemzetvezető” címmel. Vissza

[6] 1944. október 26-tól a Nyilaskeresztes Párt felügyelete alatt működő nyomozó testület, parancsnoka Orendy Norbert csendőr alezredes volt. Vissza

[7] Varga Béla (1903) római katolikus pap, a Független Kisgazdapárt alapító tagja, 1937–1945 között a párt alelnöke volt. Vissza

[8] Eckhardt Tibor (1888–1972) kisgazdapárti politikus. Vissza

[9] Gróf Bethlen István (1874–1946) 1921–1931 között Magyarország miniszterelnöke. Vissza

[10] Közi-Horváth József (1903–1988) római katolikus pap, 1939-től az Egyesült Kereszténypárt országgyűlési képviselője. Vissza

Vissza

 
Dokumentum


mindszenty
imalanc
pantheon
tarsasag
emlekerem
osztondij
tamogatas
kapcsolat
elerhetoseg
 
 

Ma 2017. április 27. csütörtök, Zita napja van.

hir
kep
hang
film
dokumentum
gondolat
emlekhely
szemle
archivum
 
 

Legutóbbi frissítés:
2016.12.12. Gondolat
Mindszenty öröknaptár
<<  Április  >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
       1  2
  3  4  5  6  7  8  9
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Mindszenty József bíboros, herceprímás, esztergomi érsek címere